Valentin-nap, amikor nem az ajándék a kérdés

Valentin-nap előtt minden évben ugyanazt érzem egy kicsit.

Nem azt, hogy ne lenne fontos, és nem is azt, hogy felesleges lenne. Inkább azt, hogy túl sok minden rakódik rá.
Képek arról, hogy milyennek kellene lennie egy ajándéknak, egy kapcsolatnak, egy gesztusnak.

És ilyenkor sokszor nem az a nehéz, hogy mit adjunk, hanem az, hogy mit szeretnénk valójában mondani vele.

Sokan félnek attól, hogy egy egyszerű ajándék kevés lesz.
Mintha a személyesség mindig együtt járna a túlgondolással.

Számomra a személyes nem ezt jelenti.
Hanem azt, hogy rólunk szól. Hogy van benne egy apró utalás. 
Egy mondat, amit nem mindig könnyű kimondani, de jó, hogy ott van.

Azt érzem, hogy manapság sok kapcsolat a nagy szavaknak és a látványos meglepetéseknek él.

Pedig néha bőven elég lenne annyi is, hogy tudjuk, hogyan issza a másik a kávéját.
Hogy mikor van csendben. Hogy mi az, amin mosolyog, és mi az, amit nem szeret kirakni a világ elé.

Egy ilyen kapcsolatban az ajándék sem akar több lenni, mint ami. Nem bizonyíték. Nem teljesítmény. 

A Valentin-nap szerintem lehet csendes is.

Egy este, ami nem akar túlzás lenni. Egy figyelem, ami nem kér magyarázatot.

És ha mégis formát adnánk neki, akkor legyen ugyanolyan személyes, mint maga a figyelem.